Pünkösd a kereszténység 3. legnagyobb ünnepe húsvét és karácsony után. A keresztény egyház pünkösd ünnepét annak az emlékére tartja, hogy a Szentlélek kiáradt Jézus apostolaira. Hogyan is történt mindez? Mik az előzmények? Pünkösd története röviden.
Pünkösd története: a kezdetek
Pünkösd története még az ószövetségi időkbe nyúlik vissza, ott olvashatjuk az első említéseket erről az ünnepről. Abban az időben még teljesen más tartalommal bírt a Sávuót (ami a kereszténységben Pünkösd, az a zsidóknál a Sávuót). Kezdetben ekkor tartották az aratóünnepet, melyen hálát adtak Istennek az első termésért.
Valamivel később egy új jelentés is társult ez mellé: ekkor emlékeztek meg a törvényadásról. Annak az emléknapja lett, amikor Isten törvényét (tóra) átadta a népnek Mózesen keresztül.
Pünkösd története: az első keresztények idejében
Jézus feltámadása után újra megígérte, hogy elküldi a Szentlelket az emberek közé. Ennek beteljesülése történt meg pünkösdkor.
Jézus tanítványai, az apostolok mind együtt voltak pünkösd napján. Erről így olvashatunk a Lukács által lejegyzett Apostolok cselekedeteiben:
”Amikor elérkezett pünkösd napja, ugyanazon a helyen mindnyájan együtt voltak. Egyszerre olyan zúgás támadt az égből, mintha csak heves szélvész közeledett volna, és egészen betöltötte a házat, ahol ültek. Majd lángnyelvek jelentek meg nekik szétoszolva, és leereszkedtek mindegyikükre. Mindannyiukat eltöltötte a Szentlélek, és különböző nyelveken kezdtek beszélni, úgy, ahogy a Lélek szólásra indította őket.” (ApCsel 2,1-4.)
A közben köréjük sereglett, különböző nyelven beszélő emberek tömege mind a saját nyelvén hallotta az apostolok tanítását, így minden ott lévő részese volt a csodának. Ekkortól beszélünk az első keresztényekről és ezért tartják pünkösdöt az Egyház születésnapjának.
Forrás: Wikipedia – Pünkösd